Szigetvar nők

Tíz más basáját inkább odaadta volna, mint a főszakácsmesterét, aki az ő urának a legnélkülözhetetlenebb minisztere. Haragja nagy voltát bizonyítja az, hogy rögtön megváltoztatta az egész hadjárati tervét. Most már nem kellett neki se Eger, se Miksa császár; hanem Szigetvár és ennek a kapitánya, Zrínyi Miklós. Vukovárnál elvitte a hídját a Duna; akkor lekerült Eszékig; s ott veretett a Dráván keresztül tizenhat nap alatt négyezernyolcszáz lépésnyi hosszú hidat. Augusztus 1-jén már ott táborozott 90 ezer török háromszáz ágyúval Szigetvár alatt. A táborban Zrínyi Miklós vagy mint Wagner Kristóf nevezi őt, gróf Szeríni , horvátországi bán volt a parancsnok.

Minden arra mutat, hogy Zrínyi egész előretudásával bírt annak, hogy az, amit ő most végrehajt: nem egy diadallal végződő hadi tény, hanem egy olyan áldozat lesz, aminek emlékezete nemzetét és az egész keresztyén világot a késő századokig lelkesíteni fogja. Nem azt tette, amit első alkalommal, hogy a vár védelmét egyik kapitányára bízva, ő maga a fölmentő sereg élére álljon, s az ostromló ellentábort kívülről rohanja meg: miként tíz év előtt tette ezt fényes diadallal.

Akkori vitéz vezértársa, Nádasdy Tamás, halva volt már, s az osztrák vezértől tudta, hogy mit várhat! Nejét és gyermekeit Csáktornyára küldte, legnagyobbik fia ott szolgált mint ezredes Miksa király táborában. Ellenben a vele együtt halálra elszánt vezérek nejei és leányai nem akarták elhagyni a várat. Azt mondták, hogy együtt akarnak meghalni férjeikkel, apáikkal. Fölemlegették az egri hősök példáját. Harc idején az asszonykéznek is akad munkája. Zrínyinek nehéz szívvel kellett megnyugodni ottmaradásukban.

Mikor a szultán roppant tábora körülfogta Szigetet, Zrínyi Miklós összegyűjté a kétezerötszáz magyar és horvát vitézből álló őrseregét, s megesküdteté őket, hogy a várat az utolsó körömszakadtáig mindhalálig védeni fogják. S akkor aztán kitűzette a vörös zászlókat mindenütt a sáncokra, s egy ágyúlövéssel hirdeté a szultánnak, hogy elfogadja a harcot. Szigetvárt nem valami erős kőfalak, nem megmászhatatlan bércek, hanem az Almás patak mocsarai tették védhető állapotba; sáncai földből voltak hányva; a belső vár az óvárostól s ez megint az újtól széles vízárkokkal elválasztva, amiken szilárd dobogókon lehetett átjárni.

Azonkívül volt egy torony alakú kőből épült erőssége a várnak, ennek a pince-casamatáiban tartották a lőport. Hadiszerekben nem volt szükség. A törökök két napig lövették a külvárost: ekkor Zrínyi átlátta, hogy csekély haderejével a nagy kiterjedésű sáncokat meg nem védheti, s felgyújtatá a külvárost, seregét a belvárosba vonva. Ő még azt is fel akarta gyújtani, s aztán csak a vár védelmére szorítkozni; de kapitánya, Szecsődy Márton kértére felhagyott vele. A törökök azonnal felállíták ágyúütegeiket a külváros romjai fölött, s onnan kezdték el a belváros sáncait töretni.

Aközben pedig nagy fáradsággal töltést készítettek levert cölöpökkel és rőzsekötegekkel a széles mocsáron keresztül. Tíz nap alatt elkészültek a töltések a mocsáron végig, s le voltak rombolva a védősáncok; a török hadnak ostromlót fúvattak. A véres tusában háromezer török maradt halva; de az óváros elfoglaltatott. Zrínyi kénytelen volt a védősereget kivonni a városból a vár hídján keresztül, felgyújtva az óvárost. E híd előtt, a többiek visszavonulását védve, estek el a magyarok és horvátok számos vitéz vajdái: magát Szecsődyt is összezúzott térdekkel vitték ki a harcból a várba.

Háromszáz magyar vitéz halála ünnepelte meg Szent István király napjának előestéjét. De a vár még állt, s a Nádasdy-hegy ágyúi hatalmasan verték vissza a törökök ütegeit. Szokolovics nagyvezér látta, hogy az ostrom nehéz része még csak most kezdődik. Megkísérté a kiskapun át bejutni. Előbb Zrínyit magát szólíttatá fel, beküldött magyar pribék által, fényes ígéretekkel kecsegtetve a szultán részéről: felajánlotta neki egész Horvátországot és Szlavóniát olyan örök birtokul, amint Erdélyt János Zsigmond bírja.

Zrínyi megvetéssel utasította vissza az ajánlatot. Akkor katonáit igyekeztek megvesztegetni. Nyilakra kötözött leveleket lövöldöztek be a várba, amikben kincseket ígérnek a várőrségnek, ha kapuját megnyitja. A levelek magyar és horvát nyelven voltak írva. Magyarok, horvátok egyformán szerették az ő hazájukat, s tűzbe hajigálták a csábító szókat. Ágyúval feleltek azokra.

Most aztán elkezdte őket a nagyvezér négy oldalról lövetni, éjjel-nappal szórták az ágyúk vastekéiket a hegy és a torony ellen. Ali Borsuk, a tüzérek fővezére, tűzaknákat ásatott a sáncok alá. Augusztus án éjjel általános rohamot intéztek a várfalak ellen. A roham vissza lett verve.

Ali Borsuk tűzaknái saját magát és Ali basát, az egyiptomi helytartót temették el, legvitézebb harcosainak ezreivel; két zászlójuk a védők kezében maradt. A szultán a halottakat átkozta tehetetlen dühében. Vén volt már és nyavalyás. Mégis lovára emeltette magát. Alig bírta kardját emelni, mégis kezébe fogta.

Keresés űrlap

Ő maga vezette a megújított ostromot augusztus én, az emlékezetes napon: — a mohácsi diadal évfordulóján. Azon a fényes napon, amikor fegyverei előtt rendre dőlt a magyar nemzet színe, virága. Azt hitte, hogy ez a nap az övé örök mindenkorra. És meg kellett érnie azt a látványt, ami keserűbb a halálnál, hogy szeme láttára hullanak rakásra leghősibb ezredei e nyomorult falak előtt, hogy diadalhoz szokott dandárai hanyatt-homlok futnak vissza, egy maroknyi ellenségtől hátban üldöztetve, hogy hírhedett zászlói elbuknak egy vakondtúráson!

Zrínyi megfizetett a mohácsi vészért. Amekkora temetőt csinált Szolimán ott a magyarnak, éppen akkorát adott ő vissza a szultánnak, tele a legjobb vitézeivel. Tízszer megújítá a nagyvezér a rohamot. A szultán sírt kétségbeesetten. Ez a nap mégsem lett az övé. A tizedik rohamnál magát a vezérlő janicsáragát is elfogják a szigetvári hősök.

A visszaverés általános futásban ért véget.

Társkereső nők, Szigetvár

A szultánt haldokolva emelték le lováról. Fegyver éle nem érte a szívét, mégis halálra sebesíték már. És ezt a titáni küzdelmet szép csendesen nézte Miksa király Salm Ekhard vezérével és hercegeivel együtt. Volt neki Óvárott hatvanezer harcosa, magyarok, németek, olasz segélyhadak, Nyitránál Dersfy alatt tízezer embere, Perlaknál Erdődy bán s Károly főherceg krajnai hadai, számra tízezren, Salm Komáromnál harmincezer embernek parancsolt. De igen.

Egy csoport önkéntes, a nagyváradi püspök, Forgách és Tahy Ferenc kapitány dandáraival megindult parancs nélkül, hogy segítséget hozzon az ostromlott Szigetnek. Köztük volt Zrínyinek a legnagyobb fia is. A merész terv nem sikerült, s ez alkalommal a törökök elfogták Zrínyi fiának a zászlótartóját a címeres zászlójával együtt.

Sebészeti és traumatológiai osztály - Szigetvári Kórház

Az augusztus iki kudarc után még egyszer fölkérték trombitaszó mellett a várat Zrínyitől s ugyanakkor a hídfő elé, mely a toronnyal szemben volt, odavitték fiának elfogott zászlótartóját. A foglyot kényszeríték fenyegetésekkel, hogy Zrínyinek kiáltsa át azt, hogy a fia is el van fogva, s ha fel nem adja a várat, itt a szemei előtt fogják lefejezni. Zrínyi azt kiáltá vissza:. A föld alatti aknákat ásták. Ezúttal sikerült a pokolbeli munka. Szeptember 5-én hajnalban földrengető pukkanással repült légbe a Nádasdy-hegy védsánca; a szétlövellő tűz felgyújtá a vár minden épületét.

Most már nem maradt más védelem, mint az ökölre szorított fegyver. A janicsár had üvöltve rohant az aknától szakított résre.


  • A Szigetvári Kórház hivatalos honlapja.
  • Legújabb szigetvári társkereső férfiak.
  • Legújabb szigetvári férfi társkeresők.
  • társkeresés Orkeny megye?
  • Kategória ajánló.
  • szénakazal társkereső Kaba?
  • egyedülállók klubja Sandorfalva?

A tömegben előretóduló hadoszlop betört a vár piacára, s olcsó diadalt vélve, a házakba rohant fosztogatni. A sebeiben sínylődő Szecsődyt ágyában gyilkolták le, feleségét, gyermekeit rabul elhurcolták. Ekkor jött ellenük bosszúálló Zrínyi, halálra elszánt kis seregének egész tömegével. A betódult janicsárok le lettek kaszabolva, az utánuk jövők az árkot temették be holttetemeikkel; kétszer újították meg a rohamot, mind a kétszer vissza lettek verve; csak holtaik halmát hagyták ott tanúnak, hogy a várban voltak.

És az öreg szultán, a haldokló oroszlán, onnan nézte a visszavert ostromot halálos fekhelyéről, s pokolkínban hörgé e szavakat, írnokának diktálva toll alá a nagyvezérhez:. Mégsem zendül meg a diadal kürtje! Azok a vasemberek még most sem feküsznek le. Még most is az ő éneklésük hallik az égő torony alól:. És mikor a szultán látja még egyszer, az omladékokról, mint a leforrázott hangyabolyt, visszarohanni janicsárjai hadát, mikor meghallja azt a gyászhangot, ami a táborkürtök takarodót fúvó szava: nagy büszke lelke azt a kínt nem bírja elviselni, megszakad a szíve: holtan dől vánkosaira vissza.