Nagyecsed kurvak


  • videki lanyok Bicske.
  • Nő férfit (18+) szexpartner Nagyecsed - tavfelugyelet.info.
  • rosszlányok Kaba.
  • Hosszupalyi sex.
  • Tiszakecske rosszlányok.
  • rosszlányok hu Piliscsaba.
  • randihelyek Komarom.

Hát ebből éltünk, nyáron, télen, mindig. Kocsmában állandóan muzsikáltak, aztán lakodalom, bál, szüret, mindenféle ilyen mulatságok. Nem nagyon emlékszem, inkább arra emlékszem, mikor felbomlott a banda, és akkor állati nagy pánik tört ki a telepen. A muzsikuscigányok abból presztízskérdést csináltak, hogy ha éhen haltak volna, se engedték volna feleségüket sem eladni valamit, sem cserélni, csak muzsikálásból volt szabad megélni. Anyunak azért is volt furcsa ez, mert ők dolgozta embertelenül sokat, eladták a kosarakat, tavasszal megkezdték a vályogvetést, egyik faluból mentek a másikba, vándoroltak családostul - apunak ez ismeretlen volt.

Rajtam is csodálkoznak, hogy nem megyek be egy kocsmába: ezt otthonról hoztam. Az megalázó volt, hogy valaki bemenjen egy kocsmába, bűn.

Alkalmi szexpartner Nagyecsed környékén | tavfelugyelet.info

És nem azért, mert a magyarok kinézték; akkor nem volt ez a nagy cigányellenesség, amit most tapasztalok. Talán azért, mert ott a magyarok is nagyon szegények voltak. Majdnem, hogy egy szinten éltek. Mást ne mondjak, nagyapám már a felszabadulás előtt kisbíró volt, szóval ennyire közel voltak egymáshoz a cigányok és a magyarok. Viszont biztos, hogy soha nem loptak, piszok, tetű nem volt. Nagyon nyitott volt ott az élet, három sor cigány ház volt a telepen.

Válassza ki a szállítás módját

Embertelenül nagy szegénység volt, ahogy így visszagondolok rá. Nem volt kerítés, meg ilyesmi, mindenki tartott állatot; az apuék, amíg muzsikáltak, azért minden este kerestek valamit. Amikor nem volt kaja a házban, akkor se veszekedtek, hogy nincs ennivaló, miért ez a nagy szegénység, ez olyan természetes volt. Az asszonyok főztek, a gyerekek meg az egész telepről összejöttek és ettek.

A játékosokról..

Aztán volt egy idő, amikor a mezőgazdaságot kezdték szervezni, mondták, hogy az asszonyok mehetnek dolgozni. Mentek az asszonyok, ahol hat gyerek volt, azok is elmentek. Hát anyut nem engedte az apu, ő a gyerekekre vigyázott. Kaptak búzát, almát, krumplit azok az asszonyok, akik elmentek. Volt búzájuk, sütöttek kenyeret meg lángost. Az egész cigány gyerek, voltunk vagy százan, az egész telep, megettünk egy kemence kenyeret egy nap. Szoba-konyhás házakban laktunk.

Volt benne asztal, két-három szék, három ágy, a konyhában dikó. Elég egészségtelen volt, mert négyen gyerekek aludtunk egy ágyban. Döngölt föld volt, állandóan meszelni kellett, mázoltuk fel a földet sárga földdel, azt is messziről kellett hordani, nem volt mindegy, hogy milyen, homokkal fölhintettük, szép volt az. Az egész gyerek ott mászkált. Anyu analfabéta volt, neki az iskoláztatás csak nyűg volt. Apunak négy polgárija volt, meg valami zeneiskolája, párttag volt, felszabadulás előtt illegális párttag. Ő mindig nagyon érdeklődő, intelligens valaki volt, az egész családjára ez jellemző, ennek az  eredménye, hogy iskolába járt.

Általában zsidó fiúkkal és lányokkal barátkozott - nyolc család volt a faluban, ebből kettő maradt meg. Ahogy elmesélte, ő mindig sokat gondolkozott azon, hogy a cigányok hogyan élnek. Sokat olvasott, és egyszer Leninnek valamelyik műve a kezébe került. Mondta az egyik zsidó barátjának, hogy őt ez érdekli, azt mondta neki, akkor gyere.

Így alakult ki, hogy párttag lett, őt akkor ezért meg is hurcolták. Elvitték koncentrációs táborba.

Kisvárdán volt a gyűjtőhely, a zsidókat meg a cigányokat egyszerre vitték. Mesélt erről sokat: először a pap kihirdette a templomban vasárnap, hogy a zsidók a keresztények ellenségei, már Jézus Krisztust is keresztre feszítették.

Addig nagyon békésen éltek együtt. Falu végéig kísérték a magyarok a szekereken a cigányokat, zsidókat. Apu megszökött, Székesfehérváron bujtatták. Mikor vége volt a frontnak, hazament szervezkedni, ő volt az összekötő a cigányok és a magyarok között. Aztán ban megint volt zűr, érdekes módon nem a falu lakosai bántották, hanem baktalórántháziak meg nyíregyháziak akarták ránk törni az ablakot.

Szolgáltatások és termékek

Azt mondta, ő nem hajlandó elbújni, és nem is bújt el. Jöttek, zaklatgatták, de bántani nem merték, mert a cigányok állandóan ott voltak. Egyszerre oszlottak fel a bandák, de hosszú évekig jártak még muzsikálni. A rendőrök megengedték, a tanács nem szólt bele. Aztán elkezdtek szivárogni Pestre dolgozni. Szabolcsban a cigányok már a hatvanas évek elején elkezdtek ingázni, meg Kazincbarcikára jártak rengetegen gyerekkoromban.

Építőiparba, nem nagyon tűrték a gyárakat. Jöttek Komlóról, Tatabányáról a bányákba toborozni embereket. Mindig kalákában mentek, sose volt, hogy egy elmegy egyedül. A bányában két hetet, ha kibírtak. Emlékszem, azt mondták, majd akkor jönnek, ha a bányára ablakokat csinálnak. Hát megindult ott szépen a férfiak ingázása, ezzel aztán a családi élet is kezdett tönkremenni. Az asszonyok folyton otthon élték a régi életet: nevelték a libát, kacsát, gombát, gyógynövényeket szedtek, eljártak ugyanúgy tallózni.

Ami betakarítás után kinnmaradt, azt szedték össze, azt a magyarok, cigányok egyformán csinálták. Nem volt probléma, hogy lopnak a cigányok. Az megmaradt bennük, hogy napszámba sohase mentek. Keményen dolgoztak. Ellátták a négy-öt gyereket, hát az iskoláztatásnak akkor még nem volt nagy jelentősége. Én voltam az első, aki iskolába jártam. Az volt a szokás, hogy nem törődtek vele. Az iskolának ez így sokkal kényelmesebb volt, a telep meg a falu tolerálta egymást: de olyasmi azért elhangzott, hogy az »én gyerekem ne üljön cigány gyerek mellé«. Apám mindenképpen ragaszkodó ahhoz, hogy iskolába járjunk, én voltam a legidősebb.

A tanítónőkre nem mondhatok el sok jót. Másodikos vagy harmadikos voltam, ami kor a fejemet beverték, csak azért, mert cigány vagyok. A tanító Véresen mentem haza. Semmi baja nem volt velem, csak hogy cigány vagyok, és egy piszkos cigány ide nem járhat. Hazamentem a cigány-telepre, ott meg senki nem állt ki mellettem. Anyám nem akarta, hogy tanuljak, azt látták, hogy nem érdemes beíratni a gyereket az iskolába, mit csinálnak velünk, én meg, a fene tudja, olyan dacos voltam, elhatároztam, hogy azért is fogok járni iskolába. Apu feljött, beszélt a tanítónővel, hogy mégis, milyen dolog ez, föl fogja jelenteni a pártbizottságon.

Negyedik-ötödik nagyon rossz volt. Akkor már a magyarok is ellenem fordultak, mert kitűnő tanuló voltam. A cigányok megint: »postáskisasszony lesz belőled? De én fogtam a gyerekeket, mentünk iskolába. Aztán ötödikben jött oda két tanítónő, apácák voltak állítólag.