Elek kurvák
Talán ezért fiokándozik egy-két tekergő, s mint a pók: érdek-hálóval beszövi a gyengébbek közül valót.. Még küzd sokáig mestere nevelte erre , ha pedig meginog: jómód, pénz, ital — míg észbe kap — leteperik.
Kurvák és kapitányok - Csucsu - REFLUX
Aki öklünkről felrepül, öcsém, az ördög tudja már: harci sólymunk lesz, vagy beteg konc-leső, tétova madár. Ezt az eszmét nem győri le már semmi — halad a szekér; ha kötik is a kerekét?
- Szekesfehervar kurvak;
- amatőr szexpartner Erzsebetvaros;
- Konczek József: A kurvaság mint olyan… ( Jegyzetek egy kimeríthetetlen témához)?
S kérdezd csak meg, mit válaszolnak a rávert vasak fényébe mártott arcúak; vajon, hogy felelnek a híres gorombakovácsok r Vígan pofáztok, amíg gépünk acélt idomít. Vörös árnyunk a falon: a vérünk e hatalom! Reng csak, rengj, gyári sziget! Szí-vün-ket-az-ér-ti-meg: a-ki-mint-ke-men-ce-fény: su-gár-é-le-tünk-e-gén, s-ki-sért-se-bár-Nagy-Fa-lat: mind-vé-gig-ve-lünk-ma-rad. S-a-mig-ne-vünk-ben-be-szél: hoz-zánk-hason-ló-an-él: S a gólem-lábú pörölyöktül rengő sziget szavára rendül a folyó, reng, hulláma terjed; méltóságteljes híd-traverzek csikorognak, És látva-látom, túl a Dunán, túl a határon: — munkásokat összefogó híd — minden rengés összefonódik.
A megcsalt belga bányász véres sztrájkja ütem e vad rengéshez. S a dzsungel elszánt partizánja szívét e rengésben kitárja; üvöltve vagy megfoghatatlan éled a szaggatott szavakban: Ví-gan-po-fáz-tok-a-míg har-cunk-jö-vőt-i-do-mít Fojthatja jólét, sanda mámor, morzsák a Tőke asztaláról; amíg gazdag, amíg szegény lesz: a rengés él, urat feszélyez, a rengés él, a rengés árad, és ritmust ád, ritmust a világ többszólamú, nagy kórusának.
Kétség miatt vagy láncba verve, vagy sortüzek közt sikoltó ének: — hallgassátok a munkás-kórust, amíg a nevünkben beszéltek: Vad dudaszó, korareggel. Olajos, megmerevült overálok szekrények keskeny fenekén kuporognak. Szinte zörögnek a testen, s helyükön cserében otthoni ruhánk és voltunk hever.
Szigorú, szigorú a munka, egész embert követel. Mikor nevünket röpíti, lobogtatja magasra a dal, vagy az ünnep, arcunkra mosoly merevül. Tudjuk mi hangszórók nélkül erőnket. Szívünk apró, lázas darabkáiból épül a jövő, és dübörgő rakéták döbbennek az égre.
Unokáink nyugodalmas boldogságán igyekezve magunkat nem kíméljük kihasználja: nevet a polgár , míg recés körmünkbe harap a cigaretta. Sanyarúan sokszor, de bízva. Felőlünk félhet atomos végítélettől ez az idegbeteg élet. Nem félünk. Agyunkból majdan bolygók közt hidak nőnek Konok urai, s szolgái a jövőnek.
Szép dudaszó. Hunyorogva kibuggyanunk a tavaszi fényre, gyomrunk zsíros ebédre, — zsongító pihenésre vár az agyunk.. I Siettet a gond: és belerohanunk a város körkörös, vértelen ütőerében. Vígan pofáztok, amíg harcunk jövőt idomít; vörös árnyunk a falon: hatalmunk nagy hatalom! Rengj csak rengj!. Rengj, csak, rengj,. Jönnek a bölcs öregek, a görnyedtek, a drága apókák: jönnek, s a híd bordás deszkáit araszolva róják Bekocognak az üzem szigorú, ráősos kapuján, mögöttük üget a kaszás, — dehogy a kaszás!
Nékik a fekete kőfal emlékek piros kerítése Amerre járnak, simító kezük nyomán fölfénylenek a rokkant szerszámok ás mozogni vágynak. Simító kezük nyomán: kölyökkori szenzációik — ma köhögő öreg masinák — fiatalosan duruzsolnak; energiájuk újjáéled. Csak az öregek komorodnak: hát csak ennyi az emberi test, a szív, ez a satnya motor, a kéz, ez a béna daru, túlélik a gépek? Hát ilyen rövid munkaidő ez az élet? Körbejárjátok a műhelyeket, beszélgettek a szerszámokkal, fintorogva pereltek a fiatalokkal, a boglyasakkal, a trombita-nadrágosokkal, a szemtelenekkel; s titokban mosolyogtok: hisz már ébred bennük az igazi ember.
Figyelitek — mester-vitézek — figyelitek tarkóra vágott sapka-sisak-kobak-cilinderüket, ördögi gyorsaságukat, biztos kezüket — s tudom: ó, jgen tetszik néktek — de nem mondjátok. Dicsőség néktek, öregek, titkotok értem, s szívemben kivirágzik, s ahogy hiányzik néktek a gyár, nékem is úgy hiányzik. Körbejárom a műhelyeket, beszélgetek a szerszámokkal, peretek a fiatalokkal, a boglyasokkal, a trombi ta-n ad rágosokk»1.
Jézuska váró nyugtalansággal palástolva bosszúvágyát, a szennyezett apa Miskájuk józanná fürdetését kezdeményezi. A rítus az udvari kádban, jeges vízzel esedékes előképe a finálé Golgotájábak.
Kis magyar sajtópaletta
Minden hatástalan. István, a váladékgazda, lázító patrónusként megjelenik Miskának is. Életem szerelmével! De bárcsak meghalhatnék inkább!
ahogy szeretném én is.
Ne engedd, hogy korlátok közé szorítsanak. Te egy szabad ember vagy! Neked szárnyalnod kell! Szóval ki nem enged?
Károly nem tanúsít megértést, sőt. Ellenben, kétségbeesetten óvja a pletykálkodó népségtől, azok sorában Istvántól főképpen. Amikor azonban István fia Miska belenassol az asztalra odakészített ünnepi vacsorába, s rajtakapatván rémülten köpi vissza a tálra, ami a szájában van, majd a leleményes anyuka, hogy mentse a helyzetet, a férje kedvenc anyanyulát szervírozza helyettesítő éteknek; az apasági ügy harsány feloldást nyer a titkosítás alól: mintegy ajándékul a karácsonyfa alá, a zabi voltával szembesül a gyerek.
Táncolni nem tud, beszélgetni akar a kurvával, és kurvának hiszi a belészerelmesedett Magdit. Kínszenvedés a szárnyalás egészen addig, míg — feltehetően szintúgy Istvántól — kap egy ablaktisztító spraynek álcázott varázsszert, amitől jóvá bódulnak a durvák és gonoszak, ha arcon fújják őket.
A vakok látnak, a bénák járnak, a madarak úsznak, a halak szállnak, többé nem árthat, nekünk a bánat, a közös tálba mindenki márthat, aki velünk van már. Ki vagy te válaszolj, melyik bolygóról származol, Fröcskölj ránk még varázsszert az asztalról. Tiéd vagyunk mi mindnyájan, te leszel a királyunk a diszkóban, Terelj minket, te legyél az alfa kan. Bő évtizede, szenvedélybetegségeket megelőző program keretében, tartottam Szatmárnémetiben egy drámapedagógiai alapú foglalkozást. Bánk Melindájával kapcsolatban, pedagógus közönségem előtt azt találtam taglalni, hogy vesztét a fűváltás okozta: mással kínálták a királyné buliján, mint amihez otthon szokva volt.
Ha a foglalkozás második felét nem az autistáknak az alkoholfogyasztástól történő óvása okairól hirdetem, bizony otthagytak volna már az elején, vallották be utóbb a pedagógusok, szorongatva a kezemet, amiért olyan szépen összehoztam a szerfüggést, és a szervezet autonóm tetteit, a fellépő hiány okán. Emlékezetembe ötlött ez a kirándulásom, ami közben pergett előttem Andrej Boka burleszkszerű színi mozija.
Rengeteg újszövetségi utalással megtűzdelt, hétköznapi szenvedéstörténet, amely visszahat az eredeti szöveg értelmezésére, szellemi kamaszkorunk talányaira is. Miért nem maradt meg Krisztus a nem-édesapa József és az édesanyja mellett?
Olvasási mód:
Ki lehetett az életében Mária Magdolna? Mi rossz fát tett, kinek a tüzére Krisztus, amiért kínnal bűnhődve kellett elpusztulnia? Itt, Miska keresztbe tesz a drogmaffia érdekeinek. Hasonlóan profán magyarázatok születnek a darabban a serdülőkori érési zavarok következményeiről, a családi diszharmóniáról, s teljes felvonásnyi időtartamban arról, hogy miként lehet farizeus sztereotípiák sulykolásával golgotává tenni egy kamasz számára a karácsonyi ünnepet.
Mi volt előbb, a biblia, vagy az élet? Amikor a kikelt tyúk, a tojásban önmagát keresi.