Balkany kurvák
Melynek utána a hídfőkommandáns, ki nemigen érti a magyar nyelvet, és fogalma sincs a keresztnevekről, saját hatáskörében úgy ítélte, hogy Berci lesz az, Kiss Berci; az inspekciós tiszt, név szerint Stelzhammer zászlós azt is tudta, hogy Berci magyarul vagy azt jelenti, hogy Bertalan, vagy azt, hogy Albert. Ez pedig önmagában véve nem lett volna tévedés, csakhogy az elfogott egyént nem hívják Albertnek, valamint Bertalannak sem, hanem az a keresztneve, hogy Balázs. Kérünk utasítást parancsnok úrtól, mi történjék illetővel. Szabadlábra kerüljön-e, vagy odabilincseltetik a többi sáncrabok mellé.
Illető marad a pincében ott, ahol van; és ha eddig nem találkozott fivérével, Kiss Bercivel, majd a pincében találkozni fognak. Auersperg már éppen kiejtette volna száján az imént leírtakat márpedig ha ő valamit kimondott, azt nem volt szokása visszavonni , amikor azt is megtudta, hogy Kiss Balázs nemcsak Bercinek a testvére, hanem a városunkba érkezett szomszédos földesúr szolgája is. Ennek ismeretében azt a döntést hozta, hogy: mihelyt a Pista nevű földesúr személyesen jelentkezik nálunk a szolgáért, máris felhozzuk a pincéből a szolgát, addig nem. Csakhogy telt-múlt az idő, a Pista nevű földesúr pedig nem jelentkezett, és ezt Auersperg ezredes végképp nem tudta mire vélni.
Később megérti majd, hogy hiába gondolta földesúrnak báró Károlyi Pistát; nem földes az, inkább csak sáros. A szóban forgó szolgáért pedig már csak azért sem jelentkezik, mert ugyanabban a föld alatti tömlöcben hever gúzsba kötve, ahol a Kiss Bercinek vélt Kiss Balázs ezt használták siralomháznak , és még nem tudja, hogy az akasztás elmarad. Nem mintha Auersperg kegyelmet adott volna; nem volt ő Isten, hogy kegyelmet adjon.
Prostitúció Balkány - Kurvák Balkány
Ám éppen ezért volt benne annyi alázat, hogy hallgasson a Gondviselés útmutató intelmére. Tehát úgy döntött, hogy a nemrég elfogott Matkó István prédikátort, aki szürke posztógúnyában rejtőzködött a Hóstáton, célszerűbb lesz Nagy bányán, a Szent István-templom újjászentelésekor átléptetni az életből a halálba, mégpedig az általános félelem súlyosbítása végett akasztás helyett kerékbetörés által; addig is őriztessék pincében gúzsba kötve a Kiss Albertnek hitt Kiss Balázs mellett. Így történt, hogy Auersperg, miközben gyanakvó éleslátással igyekezett megkülönböztetni az ellenségtől a jó barátot, sokszoros tévedésnek esett áldozatul.
Utólag aztán kitudódott, hogy Károlyi Sándor testvére többször is megpróbált eljutni hozzá, például aznap reggel, amikor érvénybe lépett a rendkívüli állapot újabb szigorítása. Ám Károlyi Pista ilyesmikre nem sokat hederített, mert olyan részeg volt, hogy alig állt a lábán. Ennek dacára találkozni óhajtott a parancsnok úrral, hogy nála tudakozódjék eltűnt szolgája, valami Balázs vagy Baltazár nevű hadviselt ember felől. Nagy nehezen felkapaszkodik a lovára, irány a belsőváros! Már közel jár a Hóstáti-hídhoz, amikor utoléri a fogadós nagyobbik fia: nagyságos úr, tessék visszajönni!
Megérkezett a kártya! Olyan friss, mint a hajnali harmat! És olyan ügyesen vannak lerajzolva a dámák, hogy kilátszik a csecsbimbója mind a négynek! Mert ha azt mondja neki a kölyök, hogy megszigorították, meg hogy rendkívüli állapot, arra nem fordult volna vissza; no de a királyok jogarát meg a dámák csecsbimbóját, ha tehette, mindjárt kezébe kapta! Várjál csak, fiam, rögvest megyek a dámákhoz meg a királyokhoz, csak előbb hadd szarjak egy jó nagyot!
Azzal inkább leborul, mint leszáll a nyeregből, és odakuporodik valami fa tövébe. Nagyokat szuszog, nyögdécsel tudniillik szorulása volt , hát egyszerre csak jól fejbe rúgja valaki. Mit rugdosol, te moslék? Szabad ember vagyok, oda szarok, ahova kedvem tartja! Erre föl kap még egy rúgást a fejébe, akkorát, hogy orra bukik. Na megálljál csak, te mocsadék!
prostitúció Balkány
Amit ezért kapni fogsz! Pedig aki rúgott, nem tehetett róla; merthogy az a fa, amelyhez lekuporodtunk, a hóstáti akasztófa volt, azon himbálódzott egy szegény bűnös, ő rugdosta fejbe Károlyi Pistát.
De hiszen téged már ismerlek, te vagy a Szappanyos Ferkó, egyem meg a szívedet! Valóban ő volt Szappanyos Ferkó: nemrég bevallotta nem éppen jókedvéből , hogy még az ősszel, társaival együtt, megölte és kirabolta Gozsdu Vaszil fuvarost.
Legutóbb belépett tagjaink
Biztatták, hogy könnyítsen a lelkén, valljon be mindent, ha már úgyis meg kell halnia; ő pedig bár eleinte úgy vélekedett, hogy mások ingét nem veheti magára , egyszerre csak megértette, mi az, hogy minden, és nekilátott szép sorjában bevallani, bűnbeeséstől ítéletnapig. Még akkor is javában vallott, amikor különösebb feltűnés nélkül, csendben és egyszerűen kivezették a hóstáti akasztófához.
Mi van, cimbora, hogy ityeg a fityeg? Aztán köszönés helyett fejbe rúgsz? De én azért nem haragszom rád. Sőt inkább meghívlak ebédre! Itt lakom az Orsolya hátsó részében; van kenyér, van kolbász, de még vadonatúj kártya is van. Olyanok a dámák, de majd meglátod azzal a kivájt szemeddel, ha tényleg eljössz! Hogy aztán a dámáknak látszott-e a csecsbimbójuk, arra nem esküdnénk meg, de annyi bizonyos, hogy nem hoztak szerencsét.
Károlyi Pista annyi idő alatt, amíg megsül a nyársra húzott nyúl, elveszítette minden pénzét, úgyhogy abból a nyúlból már mások pénzén evett; majd kisvártatva, mivel csak azért is tovább kártyázott, kedves öreg lovát, a Kerecsent is elveszítette. Ekkor vérben forgó szemekkel, égnek álló hajjal kirohant az udvarra: hogy ő agyonlövi az Istent.
És valóban előhúzott két pisztolyt, egy simplexet meg egy duplacsövűt, és az ég felé irányozta mind a kettőt. Hiába kérlelték a körülötte állók: ne tedd, amire készülsz, ne lődd meg az eget! Abban a pillanatban odafönt pedig elvörösödtek a felhők, és az egyik felhőből három lövést adott le a mennyboltozatra; három csepp vér hullott az ingére mert addigra elveszítette a köntösét is. Később a tanúk azt állították, hogy bánatában agyon akarta lőni magát, mire pedig a pisztolyokat kicsavarták a kezéből, már csurom vér volt az inge; a lövöldözésre odasiető hídőrséggel pedig azt próbálták elhitetni, hogy ivócimborájuk egy vadlúdra lőtt rá háromszor, mivel a nyársra húzott nyúlból, pénze fogytán, egy falatot sem kapott.
Ezt követően, alighogy a hídőrség szitkozódva és fenyegetőzve távozott az Orsolyából, ő visszaült kártyázni, majd percek alatt elveszítette mindkét pisztolyát, sőt a süvegét meg a nadrágját meg a csizmáját is. Ott állt egy szál véres ingben, részegen; és akkor az a nagybajuszos ember, aki a köntösét meg a süvegét elnyerte volt, jó szívvel odaadta szürke abaposztó gúnyáját.
Ez az ember sokak szerint a megszólalásig hasonlított Henter Gotthárd kamarai tisztviselőre, csak éppen jó magyar ember volt. Mennydörgő átkokat szórt az urakra és a papokra, némelykor pedig, miután gondosan körülnézett, azt is elsuttogta, hogy: fogunk mi még dudát készíteni kutyabőr helyett a németnek a bőréből. Ő pedig magára erőlteti a posztógúnyát, amely kissé szűk neki: no most már se pénzünk, se lovunk, se fegyverünk, se szolgánk, de még csak tisztességes öltözet ruhánk sincs; most már bízvást mehetünk gyónni! Ekkor azonban látogatója érkezett. Hoztak egy taliga friss ganéjt az Orsolya valagára így nevezték a fogadó melletti rendetlen térséget, ahonnan dűlőút vitt a gyümölcsöskertekbe, és ahol található volt a ganéjdomb.
Leborítják a taligát: hát bizony ott hevert a legalján Szappanyos Ferkó. Igaz ugyan, hogy alul volt eddig, de most ő került fölülre.
Válassza ki a kívánt mennyiséget
Az történt, hogy a helyőrségi fenyítnök, mihelyt meghallotta Kiss Albert haramiavezér elfogatásának hírét, nyomban intézkedett a hóstáti akasztófa szabaddá tételéről, és még nem tudta, hogy valójában Kiss Balázst fogták el, tehát Szappanyos Ferkónak továbbra is ott a helye az akasztófán. Károlyi Pistát kézen fogták, odavezették a ganéjdombhoz: meghívtad az akasztott embert, és az, látod-e pajtás, el is jött. Mármost rajtad a sor, hogy viszonozd a látogatást. És valóban: alig egy órával később ott állt a hóstáti akasztófa alatt, hurokkal a nyakában.
Auersperg ugyanis megparancsolta, hogy a szürke parasztgúnyában rejtőzködő Matkó István prédikátort, mihelyt elfogják az őrök, és kilétéről megbizonyosodnak, haladéktalanul akasszák fel a Hóstáton. Továbbá a sötétedés előtti órában a Kinsky-zászlóalj vonuljon át a Hóstátra, rohanja meg és rombolja le az Orsolya fogadót, ahonnét az imént lövöldözés hallatszott.
Így aztán érthető, hogy Károlyi Pista nem jutott át a Hóstáti-hídon. Hármasával jöttek szembe a katonák; egy nádszál nem sok, annyi sem fért volna el mellettük. És még mindig jöttek, még mindig jöttek: mintha nem is háromszázan lettek volna, hanem ki tudja, hányan. Pedig Auerspergnek minden oka megvolt rá, hogy erősítést kérjen Tokajból; a rendelkezésére álló katonák talán elegendők egy külvárosi csárda ostromához, nem azonban oly bonyolult és veszélyes hadművelethez, mint aminő szükséges Nagybánya környékén. Addigra már sikoltozás, puskaropogás hallatszott hátulról, a Hóstát felől, ám ennek Pista nem sok figyelmet szentelhetett, mert amikor az utolsó katona is átment a hídon, és ő végre indult volna a minoritákhoz, akkor ketten elkapták és hátracsavarták a karját, egy harmadik pedig fáklyával az arcába világított, mivel sötétedett már: No lám csak!
Ezt a szürke posztógúnyát kerestük? Micsoda pofátlanság, se szó, se beszéd, átsunnyogni a hídon!
Áruld már el, ki a fasz vagy te? Szóval te vagy a Pista. Nahát, Pista, ez volt a legrosszabb, amit életedben eddig mondtál, hogy Pista. Persze, hogy báró vagy. Úgy is nézel ki. Meg a váradi püspök is te vagy. Valamint a király és a császár is te vagy. No és mit akartál a belsővárosban? Gyónni akartál?